A jövő időben kifejezett kuka története
február 18, 2009, les | Tárgyak (Ojjektumok), Szemét (Ahogy esik, úgy suppan) | 1 megjegyzés
Balkáni sorstársunk egyik délután a jövőben járt, és azt látta, hogy ellopták kukáját. Amint nagy fények közepette újra landolt szobájának díványán, papucsba bújt és lerohant a bejárathoz, hogy orvosolja a problémát. Ziláltan az órájára nézett. Még mindig volt egy félórája addig, amíg kukáját végleg ellopják és értékesítik a kolozsvári lopott kukák piacán.
Domnişoară, am fost domn…
február 18, 2009, senantan | Tárgyak (Ojjektumok), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 11 megjegyzés
Idegennyelvű cím indokolt, mert ezen a nyelven hangzott el a kioktatás, amely után engem most már senki sem tud átverni ebben az országban. Olyan dörzsölt leszek. Szombat esti bulájozás után krízis ide vagy oda, egye fene alapon jöjjön a taxi. Taxis valszeg csalódott, mert a cím igen közeli, számításaim szerint alig 5 lejbe fog kerülni. De azért elindulunk. (itt nyújtsa fel a kezét mindenki, aki már volt kénytelen kiszállni a taxiból, mert szolgáltató úr rövidnek ítélte meg a fuvart, tehát nem vállalta be…ugye-ugye) A dráma 4 perccel ezt követően kezdődött, amikor lakásba beérve hiába keresem a telefont. olvasd tovább »
Megvilágosodtam
február 18, 2009, palibacsi | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | Szólj hozzá
Bizony az ünnepek után már csak én is a kórházban kötöttem ki. De mivel csak lábadozó beteg voltam - kicsit süket, kicsit vak a korom miatt is – nem is kötöttek ágyhoz. Ezért fennjáróként sokat tapasztaltam: megvilágosodtam és visszatért remek hallásom is.
Köszönöm ezt az orvos uraknak és annak a rengeteg idegen nyelvezetű hangoskodó misének, melyben akarva-akaratlanul az egész ellátmány részesült.
Kezdődött vasárnap reggel. Egy nagy (Uram bocsá!) szamár-féle ordítozásra ébredtem. Azt mondták a régebbi betegek, hogy ez az ortodox istentisztelet. Egyik éktelen és értelmetlen kántálás a másikat követte. Sajnos, Isten nevének említésén kívül semmit sem értettem belőle. Biztos ennyire elromlott a román tudásom – gondoltam magamban.
LÓ-budget bLÓkád
február 17, 2009, gogolka | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | Szólj hozzá
Péntek (február 13.) délelőtt találtuk szemben magunkat a képen látható útlezárással a mezőségi Meződomb központjában. A ló szomjas volt, nem volt kikötve, ivásra alkalmas területet viszont csak az út túloldalán talált. Így szekerestül keresztbe állt az országúton, hogy inni tudjon. A gazda az autósor néhány percnyi dudálása után szerencsére előbukkant.
[myginpage=lovasblokad]
‘86 telén
február 16, 2009, szaka_tutu | Kommunizmus (Sarló és kalapács), Tárgyak (Ojjektumok) | 1 megjegyzés
a bentlakásokat nem nagyon fűtötték - ahol laktam, az Avram Iancut sem. Emiatt persze mindenki villanyrezsót használt. Ez tilos volt, a gondnok mindennap razziázott is, s ami rezsót talált, kobozta is el. Nekünk hazai gyártmányú, nagykapacitású rezsónk volt,
habtéglába vájtunk egy szerpentint, abba transzformátorházból szerzett jó vastag drótot fektettünk, s supp bé a konnektorba. Akkora fogyasztása volt, hogy a villanydrótok a falban kiforrósodtak, s egy tél után a vakolat megbarnult - lehetett látni, merre mennek a drótok a falban. Emellett az Avram Iancu fiúbentlakás volt akkoriban, a lányokat sör ellenében engedte fel a kapus- s a gondnok ezt lefülelni is talpalt eleget.
Na, s egyik délbe kezdi a gondnok verni az ajtót. A szobatárs, aki épp a barátnéjával ébredezett-forma, az emeletes vaságyban, micsináljon micsináljon, hamar betuszkolta a csóré leányzót a szekrénybe, s ment nyitni az ajtót. Bé is ront a gondnok, hol a rezsó? Há nincs rezsó. Akkor miért nem nyitottatok ajtót? Na, benéz a gondnok az ágyak alá, semmi. Benéz az asztal alá, semmi. Kinyitja a szekrényajtót, hát ott egy csóré csaj. A gondnok: Hát ez mi? Erre a koma: nem tudom, nem az én szekrényem.
Fagyos deák
február 12, 2009, verespiroska | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 1 megjegyzés
A minap lovasszekeremmel baktattam a mocsolyai dombokon áttal Sámson felé. Olyan kutya hideg volt, hogy ha prüszkölő lovaimnak lett volna szarva, biztos lefagyott volna. Minden fa, bokor tele zúzmarával. Sőt még bajuszomon is lógott egy-egy jégcsap gallérom irányába. A kucsmámtól alig láttam előre, úgy a szemembe húztam. Aztán mégis észrevettem egy alakot előttem az egyik kanyar után. Gyorsan, fiatalosan haladt valamiféle ilyen újmódi hátizsákkal a hátán.
A hívott szám jelenleg nem elérhető
február 10, 2009, gogolka | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | Szólj hozzá
[myginpage=telefongodor]
Aprópénzre vettek
február 9, 2009, limpi | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 8 megjegyzés
Aprópénz-mániás vagyok. Többek között azért, mert sok kicsi sokra megy, és kaptam ajándékba színes kis pénztárcát, kizárólag az aprópénzeim tárolására, ami nagyon hamar a szívemhez nőtt. Igen, egy picurka erszényt is lehet szeretni! Az sem mellékes, úgyszintén, hogy a boltok többségében az eladók örülnek ezeknek a kis gurigázó, csörömpölő korongocskáknak.
Buszra merészkedtem fel szülővárosomban (Marosvásárhelyen), mert túl hamar megjött a hideg és a szél, hamar elegem lett a sétákból. Büszkén vettem elő kis színes pénztárcámat az összegyűjtött aprókkal. olvasd tovább »
Hogyan vonatoztam először és utoljára első osztályon?
február 5, 2009, hedgehog | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 2 megjegyzés
A laptopos átverés
február 3, 2009, delinke | Átverés (A dzsungel törvénye) | 1 megjegyzés
Ha az embernek éppen eltűnik a pénztárcája, benne majdnem egyhavi fizetésével és minden iratával, elég keserűség gyűlik fel benne ahhoz, hogy érzékenyebb legyen a társadalmi problémák iránt. Engem pont egy ilyen pillanatomban kapott el a srác, amint a Kongresszusi Központot keresve kóvályogtam valahol a 12. kerületben. Térképpel a kezében szólított meg, hogy keresek-e valamit. Elmesélte, hogy ő meg a kerületi rendőrséget keresi, vagy onnan jön, már nem is emlékszem, mindenesetre részletes beszámoló következett arról, hogy lenyúlták a laptopját, meg hogy órák óta küldözgetik a papírokkal és már nagyon kezdi unni. Lehet, hogy vidéki paraszt, de akkoris több segítségre számított a hatóságok részéről.
Lepergett előttem a hercehurca, ami rám is várhat a következőkben. A bürokráciáról szóló kiselőadása nemcsak, hogy meggyőző volt, de sajnos a tapasztalataim alapján teljesen el is tudtam képzelni. De mikor már azzal jött, hogy gyakran járok-e a környéken, mert hagyna nálam valami értéket, ha adok annyit kölcsön, hogy legalább jegyet tudjon venni magának hazáig, már kezdett gyanús lenni. Inkább csak tapintatból, vagy udvariasságból nem hagytam faképnél, mert mi van, ha mégis igazat mond. Az ilyesmi megtörténik nálunkfelé. Végülis mindegy volt, hogy hiszem-e vagy nem, aznap reggel még a kávémat sem tudtam kifizetni, mondtam neki, hogy sajna, de nekem is épp eltűnt a pénztárcám, nem tudok adni. Te aztán jól megtanultál hazudni! - szólt oda felháborodva és sarkon fordult. De még utánam kiáltotta: remélem eltévedsz, bazzeg!
Később, amikor a barátnőmnek meséltem az esetet, elmondta, hogy 3 éve ő is találkozott ezzel a térképes sráccal, hajszálra ugyanezzel a laptopos sztorival.
« vissza — új keresés »