A centik mégiscsak számítanak. A sofőrt pedig csókoltatom

február 3, 2009, sssipike | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 2 megjegyzés



Nyugodt vasárnapi tekerés a kolozsvári Kossuth Lajos (December 21) sugárúton, a Mărăşti negyed fele. A szerintem veszélyes, egysávos szakaszt elhagytam, csak egy figyelmetlen járókelő lépett le a járdáról anélkül hogy megnézze jön-e valami: fék, az aszfalton megcsúszó hátsó gumi jellegzetes hangja, dühös pillantás. Semmi különös.

Elmúlik hát a veszély, örülök hogy az út ismét két sávos, mert hát nincsen forgalom, de biztos ami biztos. Aki gyorsan akar menni, az a belső sávban nyomhatja – gondolom, amikor egy kék Volkswagen Golf süvít el mellettem körülbelül 80-al, a kormánycsonktól úgy 20 centire.

Alig térek magamhoz az ijedtségből, látom a Golfot parkolni az út szélén, vészvillogóval, hogy másképp. Kiszáll a sofőr – úgy harmincas, kisdundi “baiat de cartier”: muszáj megmondjam neki, és mivel még bennem van az adrenalin, egy “Mai, animalule!” (Te állat!) felkiáltás hagyja el a számat. Aztán gondolkodom, talán igazságtalan voltam, lehet hogy nem is akart bántani engem, s most nem érti mi van.

Körülbelül 30 másodperc múlva ismét elsüvít a Golf mellettem: újból 80, de ezúttal nem párhuzamosan megy, a sofőr jól láthatóan jobbra is rántja a kormányt amikor velem egyvonalba kerül. Látom a kajánul röhögő szemét a visszapillantó tükörben, én megmutatom neki a síkesztyűs középső ujjam. Aztán pár másodpercig úgy tűnik, a következő stoplámpánál ismét találkozunk beszélgetni egyet, de nem: sárga, zöld, a Golf elsüvít.


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 3.25




Az Új Honfoglalás, a’la Erdélyi Szállító

február 2, 2009, szaka_tutu | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 36 megjegyzés



Hát az úgy vót, hogy a minap jövék haza messzi földről, Kolozsvárra. Jövök-jődögélek, s az út vége felé le is szállok a berlini fecskemadárról Ferihegyen. Leszedem a húsz kilós piros koffert s a zongoraszéket a szalagról, kiállok a reptér elé, s eléhalászom a jegyem - hellám mikor, s hova jön a buszom, az Erdélyi Szállító. 10:45-kor indul a busz Ferihegyről-írja. Mondom eddig jó, de ezen bejleg honnan? - me hát Ferihegy, amilyen kicsi, még úgy is elég nagyocska, nehogy ne látnám meg a mikrobuszt abban a nagy tumultusban. SMS haza, s jő is a válasz, az infópont előtt, a csarnokban álljak. Oda es állok, telik es az idő, el es jő az indulás ideje, busz semmi. Na mondom, ezek ejsze itt feledtek, állhatok ki stoppolni, húsz kilós kofferrel s zongoraszékkel. Forgatom a jegyet, rajta két telefonszám. Hívom a mobilt, üzenetrögzítő. Elé a másikat, a földit, fel is veszi egy férfiember (a továbbiakban O. úr). Mondom, ki s mi vagyok, s kérdem, hol a busz? Az jő, mondja O. úr, mit izgulok, várjak. De ha akarom, megadja a soffer számát. Mondom ne adja meg, ha azt mondja, jő, várjuk meg a végit. Ebben is maradunk, még böjtölök vagy 10 percet, megjelenik a Sofőr, boldogan egymásra ismerünk, supp bé a buszba, piros koffer s zongoraszék hátra, s indulunk. Fel es szusszanok, minden jó, ha a vége jó. S hát egyszer csak cseng a telefonom. Felveszem, a drót túlsó végin maga a felháborodott O. úr. Hogy én mit követelőzök?! Mondom, azt, hogy a jegyen azt írja, indulás 10:45. Igen, mondja, de az a busz a Népligetből jön, forgalom, satöbbi. De hát én ezt honnan tudhatnám, mondom, s egyáltalán nekem ehhez mi közöm? Ha azt írja a jegyen, 10:45, az 10:45. Németországból jövök, mondom, hozzászoktam. Erre O. úr gondolkozik vagy 2 másodpercet, s aztán megmondja a valót: jaaaa, ha én nekem ilyen igényeim vannak, akkor költözzek Németországba.

Jawohl, Herr O, én igen. De csak akkor, ha megígéri, hogy a cége itt marad. Vagy maradok én itthon, s mint O. úrnak ajánlottam, költöztesse ő a cégét Kazahsztánba. Ha meggondolom, tán mégis inkább én maradok.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.20




Szeben: Európa kulturális és tisztálkodási fővárosa

január 30, 2009, gogolka | Turizmus (A vaku visszavág), Szemét (Ahogy esik, úgy suppan) | 2 megjegyzés



Szuper hely ez a Nagyszeben! Történt itt egy csomó ilyen kulturális izé mostanában, puccba vágták az épületeket, cuccos vendéglői vannak, meg minden. És ami a legprofibb: nem csak a lelki, hanem a testi igényekre is gondoltak. Mert mit szeretne leginkább csinálni a turista, amikor hosszú utazás után végre megérkezik egy városba? Természetesen tisztálkodni.

A nagyszerű szebeni városvezetés erre is gondolt, és zuhanyzókat létesített. Nem is akárhol, hanem a legkönnyebben megközelíthető helyen: egyenesen a főtéren. Igaz, a víz valamiért lentről felfele spriccol, de hát biztosan ez a hely specialitása.

Kiváló, bár ingadozó víznyomás, tágas (egész térnyi) fürdőszoba, kiváló kilátással. Még szerencse, hogy megvettem az új Cosmót, és találtam benne egy Nivea sampon-mintát, így élni tudok a hely adta lehetőségekkel. Hmmm… de vajon hova dobjam a csomagolását?

[myginpage=szebensampon]


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.16




Csíksomlyói vendégszeretet

január 29, 2009, gogolka | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág), Arculat (Balkán dizájn) | 9 megjegyzés



 A székelyek vendégszeretetének érdekes példájával találkoztam Csíksomlyón 2008. őszén. A templomok szerkezetébe nem volt szokás illemhelyet betervezni, és ez bizony fennakadásokat okozhatott az olyan forgalmas helyeken, mint a csíksomlyói kegytemplom. A gondot azonban orvosolták: most már bőven van mellékhelyiség a templom előtti téren. A tér végében egy külön épület szolgálja ezt a célt, természetesen vécésnénivel és forintban is fizethető belépődíjjal.

Viszont a téren két toi-toi budit is felállítottak, ami bizonyosan rontott volna a mellék-üzleten. Isten ajtaja mindenki előtt nyitva áll  - szól a keresztény üzenet, de mint mindig, most is van apróbetűs rész, valami ilyesmivel: Ajánlatunk nem érvényes a mellékhelyiségekre.

Legalábbis nálam ez az olvasata a műanyag ajtókra felszerelt ormótlan záraknak.

[myginpage=csiksomlyotoitoi]


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.06




A kémény hal meg utoljára

január 20, 2009, Vizi Boromir | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Épületek (Épített ökörség) | Szólj hozzá



Mi történik, ha a tetőszigetelők elkúrják? Tovább folyik-folydogál befelé az esővíz, rohad a fal, mállik a vakolat. Míg egyszer az illetékes úgy dönt, a kémény az oka mindennek. Már nem füstöl, nem használják semmire, beleesik az eső. Le kell bontani.

Jönnek a munkások. Lebontják. És a kémény nem vész el, csak átalakul. Téglakupaccá a szoba közepén. A munkások, miután kéjjel hágtak fel újra meg újra a bársonypárnás székre, félóra alatt szedték szét, ami nem kis teljesítmény, ha azt nézzük, a tetőről a szobaablakon keresztül végezték el a melót. Majd hagyták a kupacot, mint aki jól végezte dolgát, s leléptek.

[myginpage=kemenybontas]

“Akkora por van itt, hogy vályogtéglát lehetne köpni…” “Ez agyag, nem látod?” Deszkán hordtuk el a kémény maradványait. Egy hónapig mostunk (minden tele volt porral, a nyomtatótól az alsógatyákig minden - a nyomtatót persze nem mosógépbe raktuk, csak óvatosan lefújtuk. Megy:) Aztán költöztünk.


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 2.98




Cserepedő tetőszigetelők

január 19, 2009, Vizi Boromir | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Épületek (Épített ökörség) | Szólj hozzá



A tetőszigetelő szaki azt üzente, várjuk egy adott hétköznap délután 2 és 3 között. Nagy nehezen megoldjuk, hogy valaki hármunk közül otthon legyen – elvileg mindenki reggeltől kora estig dolgozik. A szerelő nem jön. A telefonhívásra csak annyi a válasz: most nem tudott jönni, de majd ezen és ezen a napon ugyanebben az időpontban várjuk.Meg is érkezett másodmagával a bácsi, rögtön végigvonult sáros lábbal a fényes parketten, és már-már felmászott a párnázott székre, amikor gyorsan tiltakoztam, és nagyhirtelen leterítettem a párnát egy asztalkendővel. Ráhágott, kidugta a fejét a padlásablakon, megmozgatta a cserepeket, néhány szót váltott a társával, majd lemászott. Társa fel, fejét ki, cserepeket megmozgat, társalog, fejet be, lemászik. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.13




Dobjuk ki a vagyont érő ásványvizet!

január 18, 2009, delinke | Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | 2 megjegyzés



Törökországba utaztunk vonattal, Bulgárián keresztül. Az egyik bulgáriai állomásban kisgyerekek különböző dolgokat kínáltak eladásra. Mivel nem volt nálunk folyadék, megkérdeztem egy vonaton áruló gyereket, hogy mennyibe kerül egy üveg ásványvíz. A gyerek se szó, se beszéd eltűnt, majd pár perc múlva jött is egy üveg vízzel. Csak tízlejes volt nálam, így azt adtam oda.

A gyerek valamit szájalt, hogy nem jó. Gondoltam, nem tud visszaadni, de aztán kiderült, hogy kevesli az összeget, kézzel lábbal elmagyarázta hogy egy üveg víz 15 lejbe kerül. Mondtam, akkor kösz, de nem kell. Igen ám, de a gyerek nem hagyta magát: “már késő, ő már kifizette a vizet az állomásban levő vendéglőben, mert én rendeltem és a rendelést nem lehet visszacsinálni” - fortyogott. olvasd tovább »


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 2.96




Ki védi meg a Fogyasztóvédelmi Hivatalt a fogyasztóktól?

január 13, 2009, admin | Tárgyak (Ojjektumok), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | Szólj hozzá



Az év elejétől fogva az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz több mint 28 ezer feljelentés érkezett. A megszokottak mellett furcsa panaszokkal is szembesültek a hivatal munkatársai.

Bukarest: Egy nő egy méterárus üzletből mohairt vásárolt. Mikor kifogyott a fonalból, visszament az üzletbe, hogy újabb adagot szerezzen be, de már nem talált. Fájdalmában, hogy nem tudja befejezni a megkezdett pulóvert, feljelentette a méterárus üzletet.

Szatmárnémeti: Egy férfi egy sex-shopot jelentett fel, mivel az innen vásárol ajzószer nem hozta meg a kívánt hatást: használat után a felesége azonnal elaludt. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.10




Kolozsvári infobox

január 12, 2009, kezeslabas | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág) | Szólj hozzá



Nem elég, hogy fizetős, de még csak nem is működik. A Kolozsvár központjában, a Mátyás-ház előtti téren felállított modern információs pontot sokáig figyeltük, de csak egyszer láttuk működni. Akkor is csak annyi időre, hogy elnyelje egy turista pénzét.

Felállítása után még napokig védték szigetelőszalaggal az esetleges használók ellen, sőt, a riasztót is bekapcsolták. A sétálóutca kocsmáinak teraszán ülők felháborodására a gép hangosan vijjogni kezdett, amikor valaki közelített hozzá. Ha ebből kandikamerás felvétel készült, akkor nagyon jót szórakozhattak a tévénézők, de szerintünk szó se volt kandikameráról.

A kivitelezésről pedig annyit, hogy a szerkezet tetejéből jókora fémforgács lógott napokig.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.02




Egyszervolt busz az út túloldalán

január 9, 2009, delinke | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 1 megjegyzés



Csíkból kora reggel indultunk Gyergyó felé. Nehogy lemaradjunk valamiről, jó korán odaértünk az állomásra, még vásárolni is maradt időnk. A jegyirodában megkérdeztük a kasszás bácsit, pontosan hol a megálló.

Álldogáltunk, telt-múlt az idő. Mikor már kezdett gyanús lenni, hogy nem érkezik meg a busz, újból a jegyárus bácsihoz fordultunk. Ő pedig legyintett egyet, s felvilágosított: ott ment el a busz az út túloldalán, be se kanyarodott az állomásra, a sofőr nem gondolta, hogy Csíkban esetleg fel akar szállni valaki. “Én nem volt, mit csináljak, nem is tudtam szólni neki, mert nem jött be” - magyarázkodott a jegyárus.

Csak azt nem tudom, mi lett volna, ha a jegyet is előre megveszem.


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.18




« vissza — új keresés »
Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex