A hazai zebra
március 7, 2009, balkanherald | Sajtó (Láttuk, de nem hittük), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | 5 megjegyzés
Március 4-ről 5-re virradóra újrafestették a gyalogátjárót jelző csíkokat a bukaresti Iancului út és a Laurențiu Claudian utca találkozásánál. (hotnews, beküldő: Vlad Georgeoni)
[myginpage=zebra]
Miklós-csokor
március 5, 2009, Rere | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Munkahely (Meló-dráma) | 8 megjegyzés
Azt már tudjuk ugye, ha a hülyeség szorgalommal párosul, az ellen már az Istenek is hiába hadakoznak. Így van ez Miklós barátunkkal is, aki bár nem használta túl sok agysejtjét a mindennapokhoz, de ha mégis, azokat általános alkoholmámorban tartotta.
Szóval Miklós és felesége, Maris, igen tisztes állást töltött be a helyi református egyháznál: ők voltak a harangozók. Nem szükséges különösebb műveltség a munka elvégzéséhez, egy kis takarítás, favágás, tüzelés, na meg a harangok kongatása naponta háromszor. olvasd tovább »
Mégegyszer a vonatokról
március 3, 2009, kolozsvarikitty | Szagok (A feledhetetlen szívás), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | Szólj hozzá
Kb. négy éve történt, de nem tél volt, hanem nyár. A Temesvár-Iaşi vonatra ültem fel Kolozsváron, Paşcanig utaztam, éjjel. Rosszkedvűen figyelem a vonat állomásba érkezésekor hogy tömve van. De láss csodát, pont előttem áll meg egy nyitott ajtó, ahol az első fülke teljesen üres (mondjuk enyhe húgyszag terjengett, de ez az egész vonat velejárója volt). olvasd tovább »
Egyik feledhetetlen stoppolásom
március 2, 2009, kolozsvarikitty | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 3 megjegyzés
Aki Zilahot ismeri, az nagyon jól tudja, hogy Szatmárra a vasútállomástól kell stoppolni. Ügyesen, kis kitartással. Egy kora novemberi estén kiállok én is szerencsét próbálni, táblástól-mindenestől, ahogy az meg van írva. Meg is áll egy autó, aminek sofőrje cseppet sem szégyenlősen közli, hogy elvisz, ha szeretkezünk. Nem tudtam, hogy köpjek, vagy nyeljek, csak intettem, hogy nem. De hogy miért nem? Mondom, hogy ejsze, mert nem. De hogy én igazán értsem meg, hogy neki nincs arra útja, tehát csak úgy nem fog elvinni. Jól van, mondom, ne vigyen. Látta, hogy ez nem lesz túl nyerő ötlet, ezért gavalléros ajánlattal állt elő: csak azt engedjem meg, hogy a melleimet csókolja. Na mondom, azt biztosan nem. Hogy én milyen prűd vagyok, s, hogy mit képzelek magamról, bla-bla. Mondom szépen, hogy menjen már, na, ne tartsuk fel feleslegesen egymást, igazán. De hogy én nem gondolom, hogy kinn milyen hideg van, s az autóban sokkal kellemesebb. Dehogynem, gondoltam, sőt biztos voltam benne, de azért mégis: akkor már csúnyán kértem, hogy húzzon melegebb éghajlatra. Az utolsó érve az volt, hogy nem-e gondolom azt, hogy milyen nagyon rendes volt, mert, hogy előre megmondta, mi az ábra, pedig simán meg is erőszakolhatott volna. Fel voltam dobódva, hogy ezt is megtudtam, de csak nem lett vonzóbb, s ezt meg is mondtam. Mire ő, hogy de akkor tényleg itt hagy. Aztán ott hagyott.
Én pedig nagyon örvendeztem a dobrai vendégmunkások kisbuszának, ami elvitt kis kitérővel Szatmárra.
Urdzsenca á la Kluzs
február 27, 2009, Pistukafijam | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 13 megjegyzés
Július vége felé sikerült eltörni a könyökem. Persze az esés után ki gondolta volna, hogy el is törik az az orsócsont? Na mindegy, gondoltam hazafelé megyek, holnapra majd feldagad, valami diklofenák csak kerül. Találkozok az asszonnal es, mondom neki, nem tok rendesen fogni a jobb kezemmel, nézi ő is, sehol dagadás, vér, semmi, de azért nézzünk fel a sürgősségre, úgyis 10 percre vagyunk tőle. Ez mind olyan fél 7 körül este. olvasd tovább »
Élményutazás a Foameával*
február 25, 2009, balkanherald | Szagok (A feledhetetlen szívás), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 7 megjegyzés
Brânzoaica - ez tulajdonképp egy bizonyos vonat beceneve. Bukarestből érkezett, éjfél után nem sokkal Sepsiszentgyörgy, hajnalban Dés, aztán továbbment a francba. Van alternatív neve is: Foamea (azaz: Éhség).
Etnikai összetételét tekintve a vonat a szász, ukrán és tadzsik kisebbséget leszámítva nagyjából mindenkit felvonultatott. De szaftosan. Volt ebben a vonatban valami balkáni és ez a molekulák szintjén is érezhető volt. Talán ma is így lenne, csak hát öt éve leszoktam róla. olvasd tovább »
Keleti sor(s)szám*
február 24, 2009, balkanherald | Közlekedés (Gyí, te Logán!), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 5 megjegyzés
Pest, Keleti pályaudvar, péntek dél. Személyvonatról kászálódunk kollégámmal, konferenciáról tartunk hazafelé. Nézzük az órát: másfél óra az Ady-ig, no, ebbe még egy sör is belefér, de vegyük meg először a helyjegyeinket. A peronok szinte üresek, fémkorláttal elzárva az állomás többi részétől, a MÁV magyar smasszerei ellenőrzik a jegyeket, gondolom kiszűrendő a blattolókat, kéregetőket meg terroristákat. A korlátokon túl, az előtérben és a lépcsőknél hatalmas tömeg, ezen átverekedjük magunkat, mivel a nemzetközi jegyiroda a túloldalon van. Újabb ellenőrzés, peron, majd az épületbe bemenet még egy. Nem semmi, csekély száz méteren három „csekpoint”… olvasd tovább »
Rettegjetek liliomhagymák! A magyarországi megmutatja, hogyan kell parkolni
február 23, 2009, sssipike | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 5 megjegyzés
Sok kreatív parkolást látott már a tömbházunk előtti placc: volt már keresztbeparkolás a lépcsőház bejárata előtt, előfordult már az is, hogy az autót a játszótéren hagyták (szerencsére azóta bekerítették a terecskét), a mozgássérülteknek fenntartott helyen pedig egy fehér papucsdácsia parkol, évek óta. De a virágágyásban senki nem hagyta még az autóját. Egy borostás-hagymás-majós berbát is érzi, hogy ez azért nem méltó kultúremberhez. olvasd tovább »
Mackómentés a Szamos kolozsvári szakaszán
február 19, 2009, balkanherald | Tárgyak (Ojjektumok) | 3 megjegyzés
Egy magányos maci úszott a Szamos vizén, tegnap délelőtt Kolozsváron. Nem kiálthatott segítségért, hiszen plüss volt, de egy hős férfiú megmentette a vízbefúlástól. Szívén orosz feliratot visel, melyben közli: Szeretlek, és most hűségesen várja, hogy kiszáradjon a nagy kaland után.
Íme az azóta Natashának elkeresztelt ex-USO (unidentified swimming object) megmentése:
Elmélkedés az előítélet hasznáról
február 19, 2009, Piri Amarella | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | 1 megjegyzés
Már 8-10 évesen megtanultam, hogy a gyerekekre mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül rásózzák a romlott árut a piaci árusok. Anyukám pedig a lehető legtöbbet szerette volna átadni piaci élményeiből leszűrt tanulságokból, ezért elővigyázatosságra szólított fel: nyisd ki a szemed, fiam, légy szemfüles, nehogy a romlott zöldségeket is eladják neked. Így történt, hogy mindig csontomba ivódott szkeptikus magatartással mentem bevásárolni a piacra. Csak azoknál a standoknál vásároltam, ahol láthatóan friss zöldségeket árultak, és mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy én válogassam ki a terményt.
Ez a típusú vásárlás nagyon jól ment nekem, míg meg nem nyitották a hiperszupermodern központi bevásárlócsarnokot. olvasd tovább »
« vissza — új keresés »