Az Új Honfoglalás, a’la Erdélyi Szállító

február 2, 2009, szaka_tutu | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 36 megjegyzés



Hát az úgy vót, hogy a minap jövék haza messzi földről, Kolozsvárra. Jövök-jődögélek, s az út vége felé le is szállok a berlini fecskemadárról Ferihegyen. Leszedem a húsz kilós piros koffert s a zongoraszéket a szalagról, kiállok a reptér elé, s eléhalászom a jegyem - hellám mikor, s hova jön a buszom, az Erdélyi Szállító. 10:45-kor indul a busz Ferihegyről-írja. Mondom eddig jó, de ezen bejleg honnan? - me hát Ferihegy, amilyen kicsi, még úgy is elég nagyocska, nehogy ne látnám meg a mikrobuszt abban a nagy tumultusban. SMS haza, s jő is a válasz, az infópont előtt, a csarnokban álljak. Oda es állok, telik es az idő, el es jő az indulás ideje, busz semmi. Na mondom, ezek ejsze itt feledtek, állhatok ki stoppolni, húsz kilós kofferrel s zongoraszékkel. Forgatom a jegyet, rajta két telefonszám. Hívom a mobilt, üzenetrögzítő. Elé a másikat, a földit, fel is veszi egy férfiember (a továbbiakban O. úr). Mondom, ki s mi vagyok, s kérdem, hol a busz? Az jő, mondja O. úr, mit izgulok, várjak. De ha akarom, megadja a soffer számát. Mondom ne adja meg, ha azt mondja, jő, várjuk meg a végit. Ebben is maradunk, még böjtölök vagy 10 percet, megjelenik a Sofőr, boldogan egymásra ismerünk, supp bé a buszba, piros koffer s zongoraszék hátra, s indulunk. Fel es szusszanok, minden jó, ha a vége jó. S hát egyszer csak cseng a telefonom. Felveszem, a drót túlsó végin maga a felháborodott O. úr. Hogy én mit követelőzök?! Mondom, azt, hogy a jegyen azt írja, indulás 10:45. Igen, mondja, de az a busz a Népligetből jön, forgalom, satöbbi. De hát én ezt honnan tudhatnám, mondom, s egyáltalán nekem ehhez mi közöm? Ha azt írja a jegyen, 10:45, az 10:45. Németországból jövök, mondom, hozzászoktam. Erre O. úr gondolkozik vagy 2 másodpercet, s aztán megmondja a valót: jaaaa, ha én nekem ilyen igényeim vannak, akkor költözzek Németországba.

Jawohl, Herr O, én igen. De csak akkor, ha megígéri, hogy a cége itt marad. Vagy maradok én itthon, s mint O. úrnak ajánlottam, költöztesse ő a cégét Kazahsztánba. Ha meggondolom, tán mégis inkább én maradok.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.20




Egyszervolt busz az út túloldalán

január 9, 2009, delinke | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 1 megjegyzés



Csíkból kora reggel indultunk Gyergyó felé. Nehogy lemaradjunk valamiről, jó korán odaértünk az állomásra, még vásárolni is maradt időnk. A jegyirodában megkérdeztük a kasszás bácsit, pontosan hol a megálló.

Álldogáltunk, telt-múlt az idő. Mikor már kezdett gyanús lenni, hogy nem érkezik meg a busz, újból a jegyárus bácsihoz fordultunk. Ő pedig legyintett egyet, s felvilágosított: ott ment el a busz az út túloldalán, be se kanyarodott az állomásra, a sofőr nem gondolta, hogy Csíkban esetleg fel akar szállni valaki. “Én nem volt, mit csináljak, nem is tudtam szólni neki, mert nem jött be” - magyarázkodott a jegyárus.

Csak azt nem tudom, mi lett volna, ha a jegyet is előre megveszem.


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.18




« go back
Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex