Aprópénzre vettek

február 9, 2009, limpi | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 8 megjegyzés



Aprópénz-mániás vagyok. Többek között azért, mert sok kicsi sokra megy, és kaptam ajándékba színes kis pénztárcát, kizárólag az aprópénzeim tárolására, ami nagyon hamar a szívemhez nőtt. Igen, egy picurka erszényt is lehet szeretni! Az sem mellékes, úgyszintén, hogy a boltok többségében az eladók örülnek ezeknek a kis gurigázó, csörömpölő korongocskáknak.

Buszra merészkedtem fel szülővárosomban (Marosvásárhelyen), mert túl hamar megjött a hideg és a szél, hamar elegem lett a sétákból. Büszkén vettem elő kis színes pénztárcámat az összegyűjtött aprókkal. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.10




Az Új Honfoglalás, a’la Erdélyi Szállító

február 2, 2009, szaka_tutu | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 36 megjegyzés



Hát az úgy vót, hogy a minap jövék haza messzi földről, Kolozsvárra. Jövök-jődögélek, s az út vége felé le is szállok a berlini fecskemadárról Ferihegyen. Leszedem a húsz kilós piros koffert s a zongoraszéket a szalagról, kiállok a reptér elé, s eléhalászom a jegyem - hellám mikor, s hova jön a buszom, az Erdélyi Szállító. 10:45-kor indul a busz Ferihegyről-írja. Mondom eddig jó, de ezen bejleg honnan? - me hát Ferihegy, amilyen kicsi, még úgy is elég nagyocska, nehogy ne látnám meg a mikrobuszt abban a nagy tumultusban. SMS haza, s jő is a válasz, az infópont előtt, a csarnokban álljak. Oda es állok, telik es az idő, el es jő az indulás ideje, busz semmi. Na mondom, ezek ejsze itt feledtek, állhatok ki stoppolni, húsz kilós kofferrel s zongoraszékkel. Forgatom a jegyet, rajta két telefonszám. Hívom a mobilt, üzenetrögzítő. Elé a másikat, a földit, fel is veszi egy férfiember (a továbbiakban O. úr). Mondom, ki s mi vagyok, s kérdem, hol a busz? Az jő, mondja O. úr, mit izgulok, várjak. De ha akarom, megadja a soffer számát. Mondom ne adja meg, ha azt mondja, jő, várjuk meg a végit. Ebben is maradunk, még böjtölök vagy 10 percet, megjelenik a Sofőr, boldogan egymásra ismerünk, supp bé a buszba, piros koffer s zongoraszék hátra, s indulunk. Fel es szusszanok, minden jó, ha a vége jó. S hát egyszer csak cseng a telefonom. Felveszem, a drót túlsó végin maga a felháborodott O. úr. Hogy én mit követelőzök?! Mondom, azt, hogy a jegyen azt írja, indulás 10:45. Igen, mondja, de az a busz a Népligetből jön, forgalom, satöbbi. De hát én ezt honnan tudhatnám, mondom, s egyáltalán nekem ehhez mi közöm? Ha azt írja a jegyen, 10:45, az 10:45. Németországból jövök, mondom, hozzászoktam. Erre O. úr gondolkozik vagy 2 másodpercet, s aztán megmondja a valót: jaaaa, ha én nekem ilyen igényeim vannak, akkor költözzek Németországba.

Jawohl, Herr O, én igen. De csak akkor, ha megígéri, hogy a cége itt marad. Vagy maradok én itthon, s mint O. úrnak ajánlottam, költöztesse ő a cégét Kazahsztánba. Ha meggondolom, tán mégis inkább én maradok.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.20




Csíksomlyói vendégszeretet

január 29, 2009, gogolka | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág), Arculat (Balkán dizájn) | 9 megjegyzés



 A székelyek vendégszeretetének érdekes példájával találkoztam Csíksomlyón 2008. őszén. A templomok szerkezetébe nem volt szokás illemhelyet betervezni, és ez bizony fennakadásokat okozhatott az olyan forgalmas helyeken, mint a csíksomlyói kegytemplom. A gondot azonban orvosolták: most már bőven van mellékhelyiség a templom előtti téren. A tér végében egy külön épület szolgálja ezt a célt, természetesen vécésnénivel és forintban is fizethető belépődíjjal.

Viszont a téren két toi-toi budit is felállítottak, ami bizonyosan rontott volna a mellék-üzleten. Isten ajtaja mindenki előtt nyitva áll  - szól a keresztény üzenet, de mint mindig, most is van apróbetűs rész, valami ilyesmivel: Ajánlatunk nem érvényes a mellékhelyiségekre.

Legalábbis nálam ez az olvasata a műanyag ajtókra felszerelt ormótlan záraknak.

[myginpage=csiksomlyotoitoi]


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.06




A kémény hal meg utoljára

január 20, 2009, Vizi Boromir | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Épületek (Épített ökörség) | Szólj hozzá



Mi történik, ha a tetőszigetelők elkúrják? Tovább folyik-folydogál befelé az esővíz, rohad a fal, mállik a vakolat. Míg egyszer az illetékes úgy dönt, a kémény az oka mindennek. Már nem füstöl, nem használják semmire, beleesik az eső. Le kell bontani.

Jönnek a munkások. Lebontják. És a kémény nem vész el, csak átalakul. Téglakupaccá a szoba közepén. A munkások, miután kéjjel hágtak fel újra meg újra a bársonypárnás székre, félóra alatt szedték szét, ami nem kis teljesítmény, ha azt nézzük, a tetőről a szobaablakon keresztül végezték el a melót. Majd hagyták a kupacot, mint aki jól végezte dolgát, s leléptek.

[myginpage=kemenybontas]

“Akkora por van itt, hogy vályogtéglát lehetne köpni…” “Ez agyag, nem látod?” Deszkán hordtuk el a kémény maradványait. Egy hónapig mostunk (minden tele volt porral, a nyomtatótól az alsógatyákig minden - a nyomtatót persze nem mosógépbe raktuk, csak óvatosan lefújtuk. Megy:) Aztán költöztünk.


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 2.98




Cserepedő tetőszigetelők

január 19, 2009, Vizi Boromir | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Épületek (Épített ökörség) | Szólj hozzá



A tetőszigetelő szaki azt üzente, várjuk egy adott hétköznap délután 2 és 3 között. Nagy nehezen megoldjuk, hogy valaki hármunk közül otthon legyen – elvileg mindenki reggeltől kora estig dolgozik. A szerelő nem jön. A telefonhívásra csak annyi a válasz: most nem tudott jönni, de majd ezen és ezen a napon ugyanebben az időpontban várjuk.Meg is érkezett másodmagával a bácsi, rögtön végigvonult sáros lábbal a fényes parketten, és már-már felmászott a párnázott székre, amikor gyorsan tiltakoztam, és nagyhirtelen leterítettem a párnát egy asztalkendővel. Ráhágott, kidugta a fejét a padlásablakon, megmozgatta a cserepeket, néhány szót váltott a társával, majd lemászott. Társa fel, fejét ki, cserepeket megmozgat, társalog, fejet be, lemászik. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.13




Kolozsvári infobox

január 12, 2009, kezeslabas | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág) | Szólj hozzá



Nem elég, hogy fizetős, de még csak nem is működik. A Kolozsvár központjában, a Mátyás-ház előtti téren felállított modern információs pontot sokáig figyeltük, de csak egyszer láttuk működni. Akkor is csak annyi időre, hogy elnyelje egy turista pénzét.

Felállítása után még napokig védték szigetelőszalaggal az esetleges használók ellen, sőt, a riasztót is bekapcsolták. A sétálóutca kocsmáinak teraszán ülők felháborodására a gép hangosan vijjogni kezdett, amikor valaki közelített hozzá. Ha ebből kandikamerás felvétel készült, akkor nagyon jót szórakozhattak a tévénézők, de szerintünk szó se volt kandikameráról.

A kivitelezésről pedig annyit, hogy a szerkezet tetejéből jókora fémforgács lógott napokig.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.02




Cable-guy, reloaded

december 17, 2008, delinke | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | Szólj hozzá



Mikor az ember megvásárolja vadonatúj tévéjét, gondolja, fellélegezhet: a drága készülékre kikuporgatta a pénzt, most következik a dolog könnyebbik része: csupán a kábelt kellene bekötni. Egy telefonhívás, és jönnek is a szerelők, ingyen bekötik, aztán már a tévézés örömeinek lehet élni - legalábbis így hirdeti a tévétársaság gyönyörűen megtervezett honlapja, melyen óriási betűkkel virít mindenhol a bukaresti telefonszám. Nyilvánvaló, hogy aki valamit telefonon rendel meg, az nem akar, vagy nem tud személyesen elmenni a cég székhelyére. olvasd tovább »


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 2.97




« go back
Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex