(A hírt olvasón kérésére frissítettük - szerk.)
Azt már eddig is tudtam, hogy a román útépítés nehéz überelni lassúságban és drágaságban, ennek persze megvannak a megfelelő indokaik, viszont mostantól abban is biztos vagyok következetlenségben is mindenkit leelőzünk, erre viszont nem nagyon van értelmes magyarázat. Aradon augusztusban úgy építettek meg egy tökéletesen felfestett és jelzőlámpával is felszerelt útkereszteződést a város egyik forgalmas utcáján, hogy az nem vezet az sehová, pontosabban egy épületbe vezet. (more…)
]]>Gyomorforgatóan felháborító ez önmagában is, hiszen ráadásul az egészségügy maga alulfinanszírozásra panaszkodik. Elvileg a biztosítási rendszer hatékony, naprakészen követhető működése garantálhatná, hogy a pénzünk a megfelelő helyre – kórházba, kezelési költségekre stb. – jut. De nem, nincs átláthatóság, és szart sem ér az egész, hiába fizetünk, mert ha kórházba kerülünk, még a gézt meg a fájdalomcsillapítót is magunknak kell megvennünk a legtöbb helyen. Oké, ezen már sokan, sokszor felháborodtunk. Az sem újdonság, hogy ha mondjuk egy adófizető munkavállaló abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy máshová szól az állandó lakcíme, mint ahol a cége működik, akkor a megyei egészségbiztosító pénztárak közti kommunikáció hiánya miatt állandó zaklatásnak van kitéve. De most betelt a pohár: végrehajtási felszólítást kaptam a helyi pénzügytől egy olyan összeg befizetésére, amiről már rég igazoltam a megyei biztosítópénztár felé, hogy nem tartozom, tévedés történt.
2010 óta zaklat az egészségbiztosító pénztár. Nincs jobb szó erre: zaklat, megmérgezi a hétköznapjaimat, mígnem már azon gondolkodom, pszichológiai egészségkárosításért perelem be kártérítésért. Ja, legyen tiszta: a kifizetéseimmel minden oké, a cégem lelkiismeretesen fizeti a járulékokat a mellékjövedelmeim után is, ügyintézőnk sztoikus nyugalommal küldi az újabb és újabb erre vonatkozó igazolásokat a CNAS-nak. (more…)
]]>Volt már szó itt a Balkán Heraldon feltöltőkártyás átverésről, az a „klasszikus” telefontársaság-alkalmazottas volt. Nálam azonban egy valamivel több előkészítést igénylő, és ha lehet, még undorítóbb trükkel próbálkoztak.
Néhány héttel ezelőtt kaptam egy e-mailt (nem is direktben, hanem továbbítva), amelyben bizonyos Kerestely Ioan egy korábbi interjúalanyom elérhetősége felől érdeklődik. Mivel olyan személyről van szó, akiről könnyen el tudom képzelni, hogy valaki fel akarja venni vele a kapcsolatot, gyanútlanul visszaírtam a munkahelyi címemről, amelyben megadtam az illető e-mail címét. Utána egy ideig se kép, se hang. (more…)
]]>
„Ez biza így vót, még annak üdejin hallottam vót…” Ilyen és efféle kijelentésekkel vidéki kirándulások alkalmával gyakran találkozhatunk. Kisebb közösségekben, falvakban, kisvárosokban mindig akad jó pár olyan személy, akiről az illető közösség tagjai tudják, hogy az bizony jó humorú, tréfás ember. Ömlik belőle a hülyeség, ahogy mondani szokás. Történeteinek se szeri, se száma, ha az ember egy társaságba kerül vele, mentség nincs számára, rekeszizmaiért senki nem vállal felelősséget. Tréfás nyelvi kapcsolatok, szófordulatok, az éppen aktuális politikai, gazdasági helyzet kifigurázása, néhai, már nem élő helyi személyek legendás történetei egyaránt részei a nagy nevettetők repertoárjának. Legutóbbi vidéki kiszállásom alkalmával ismerkedtem meg egy nagyon szimpatikus, a fenti prototípust tökéletesen megtestesítő öregúrral, aki vacsora közben az egész asztaltársasággal elfeledtette gondját-baját. Ezt követően jegyeztem le a következő történetcsokrot.
Egyszer volt, hogy a szomszédember észrevette, hogy a szomszédasszony két vederrel megy át a kútjára, meríti belé s hordja haza az övébe a vizet. S kérdi tőle, hogy: (more…)
]]>Aki ezelőtt pár évvel úgy döntött, hogy a megtakarított pénzét aranyba fekteti, az most jól járt. A kérdés az, hogy hogyan vásárolhatunk most olcsón pár gramm aranyat.
Kolozsvárról Csíkszeredába haladva ajánlották fel nekünk a nagy üzleti lehetőséget. Éppen elhagytuk Korondot, amikor láttuk, hogy egy „úriember” nagy lendülettel integet, az útról félrehúzott autóján pedig villog a vészjelző. Ha nem egyedül utazom, akkor meg szoktam állni a segítséget kérőknek. Így történt ez most is. (more…)
]]>